Hóhérok voltak a "menekültek" (itt)
Félő, hogy a "menekültek" között több a hóhér, mint az orvos, mérnök, informatikus.
Dezertőr bizonyosan.
Katonakorú fiatalemberek "menekült" néven nevezése általánosságban is nonszensz. Ha egyszer háború van ott, ahonnan jönnek, ott volna helyük. Hogy védjék anyjukat, menyasszonyukat, nővérüket, nagyszüleiket - a védelemre szorulókat.
Esetleg a hazájukat, felekezetüket. Ad abszurdum, az igazságot.
Halal hús a bécsi Sparban (itt)
A sötét középkorban a barbár ókorból átvett szokás gyakorlása ma Európában: erről szól a vita. Közhely, de mélyen igaz: akik így bánnak az állatokkal, nem bánnak másként az emberekkel sem.
Az ÉLET-tel.
Az állatkínzás, bármiféle vallási alapon álljon is, nem tolerálható. Nem emberi jog. Minden ilyesmit ki kell takarítani Európából, de az egész világból is.
A közbeszerzési szabályok trükkös módosítása (itt)
Nem akarják abbahagyni. Nehéz is leszokni róla. Már csak a rokonok miatt sem. Azaz a "fél Magyarország" miatt sem. Sokan vannak. Az idő, az élet meg véges.
Csak a hatalmi gőg, a cinizmus, az ördögi cinizmus látszik öröknek, végtelennek, kifogyhatatlannak..
Mégis, bizonyosan eljön majd az idő, és ezért is fizetni kell. Már nem a fél, hanem az egész Magyarország kedvéért.
Eltüntetik a kereszteket Norvégiában (itt)
Betiltották a karácsonyi koncertet Olaszországban (itt)
Vannak rossz hírek, amelyek nemcsak viszolyogtatóan bomlott elmék tobzódásáról szólnak, de ezen túlmenően olyan irányba taszítják a kicsit is normális olvasó gondolatait, amelytől azért maga is viszolyog.
A politikai idiotizmus nem ismer határokat. Önkéntes, lelkes kiszolgálók is mindig voltak, lesznek.
Remélhetőleg csak elszigetelt esetekről van szó, nem pedig a jövő kontúrjainak alakulásáról.
Francia kormányfő: az Európai Unió sorsát az európai határok ellenőrzése dönti el (itt)
Továbbá: Ha az európai határokat nem ellenőrzik, akkor "a népek azt fogják mondani, le Európával".
Nagy lépés ez egy vezető európai kormányfőnek, kis lépés az európaiaknak.
Persze hogy jobb későn, mint soha - felismerni egy minden józan ember számára elsőre világos trivialitás igazságát. A triviális igazság felismeréséhez, a megvilágosodáshoz, a kijózanodáshoz a francia miniszterelnöknek sok-sok hónapra, sok-sok emberéletre volt szüksége.
Örülhetnénk, örülünk is, de még egy kicsit korai ez az öröm..
Puszta szavakról van csak szó egyelőre sajnos.
A józan európaiak számára kis lépésből nagy lépés csak akkor lesz, ha a hangzatos és triviális kijelentéseket a megfelelő tettek is követik majd.
Benzema köp a francia himnuszra (itt)
Szemlátomást jól halad a bevándorlók integrációja. De hát van idő bőven, ez még csak a harmadik nemzedék. Hogy jönnek újabbak is közben szép számmal, csiszolatlan gyémántok, az csak könnyít a dolgon.
Szép új világ lesz.
Nyilvánvalóan magukévá teszik majd az európai értékeket, és eltartják szépen az elöregedő európai társadalmat.
Majd, persze csak akkor, ha marad addigra ezekből valami.
Legalább két merénylő is "menekült" (itt)
Az idén bevándorolt egy milliónyi muszlim "menekült" közül egyetlen egy sem halt volna meg pusztán azért, mert nem engedték volna be - a schengeni szabályokat felrúgva, ellenőrizetlenül - Törökországból az Unió területére.
Ha csupán egyetlen ártatlan európai életet is meg lehetett volna kímélni azzal, hogy nem engedik beáramlani normál határellenőrzés nélkül a kétes identitású milliós tömeget, akkor a milliós embertömeg valós ellenőrzés nélküli beáramlását megengedni már egyértelműen veszteséges humanitárius ügylet volt.
Vagyis a mámoros muszlimdrukkerek által lobogtatott legfőbb érv, az "életeket mentő", a "humanitárius" hivatkozás totálisan megbukott, romokban hever.
Vagyis mindazok, akik lelkesen támogatták az ellenőrizetlen-korlátlan népbevándorlást, és bőszen idegengyűlölőzve/rasszistázva/fasisztázva, minden másképpen gondolkozót gyalázva, elleneztek minden intézkedést, amely ezt a példátlan és abszurd beáramlást fékezte volna - tevőleges erkölcsi részesei a párizsi terrornak
Akármiért is - akarva/akaratlan, tudatosan (=azaz valamiért minden árat megfizethetőnek vélve) vagy egyszerűen csak zsigerből, végiggondolatlanul - reflektáltak így, erkölcsi felelősségük részlegesen bár, de mindenképpen és egyértelműen fennáll. Nehéz, fájó egy igazság ez, meglehetősen elvont is - de ki kell mondani.
Kiderült, hogy egy ilyen súlyos kérdésben nem igazán számoltak állásfoglalásuk valódi következményeivel. Nem baj, tévedni emberi dolog, majd talán legközelebb.
De addig is, minden hangoskodás nélkül, támadást, vádaskodást, magyarázkodást mellőzve, illene most jó időre - ebben a tárgyban mindenképpen - csendesen magukba szállniuk.
Gyurcsány F. Rikárdó fenyegeti a bíróságot (itt)
Börtönben a helye mindenkinek, aki állami, közösségi vagyon csalárd - a nyilvános meghirdetés kötelezettségét kijátszó - módon történő elidegenítésében részes. Legyen az bárki.
A sukorói ügyben Gyurcsány F. Rikárdó is egyértelműen sáros. A felelősségre vonást csakis azért kerülhette el, mert a pártos ügyészség nem akart precedenst teremteni volt miniszterelnök rács mögé juttatására.
Most megszületett az ítélet, a nemzeti vagyon jól fizetett, de hűtlen kezelői letöltendő börtönbüntetést kaptak.
Ez az ítélet csak a jog és az igazságszolgáltatás minősítése.
Az állampolgári erkölcs minősítése ennél egy pár fokkal súlyosabb. A hazájukat is elárulták ezek a romlott erkölcsű "vagyonkezelők", nemcsak a hivatásukat. A gyönyörű, számunkra pótolhatatlan, szelíd pannon táj egy egészen különleges darabját akarták visszafordíthatatlanul pusztítani pár ezüstért, vagy ki tudja miért. Külföldi befektetők kedvére, hasznára. Tiszta szerencse, hogy végül nem jártak sikerrel.
És Gyurcsány F. Rikárdó, a nemtelen megfontolásból futni hagyott bűntárs most megfenyegeti a bíróságot, a bírót. Ilyesmire szélsőségesek vetemednek csak, alkotmányos demokraták, a jogállam hívei soha. Rikárdó pedig bizony vetemedett. Nem érzett gátlást, szemérmet most sem. Kontrollja szemlátomást semmi.
Egy újabb adalék, már ha az eddigiek sora talán elégtelennek bizonyult volna, személyében kivel is van dolgunk.
Mindig elképesztő, amikor önmagukat liberálisnak vélő, állító emberek/csoportok/pártok a jogállamra, jogszerűségre erőszakkal támadó, tömeges zavargásokat védelmeznek, mentegetnek, ideologizálnak. Amikor randalírozókat támogatnak, elkövetőknek drukkolnak. Amikor törvénysértő zavargókhoz húz a szívük és szavuk.
Feltéve nyilván, hogy valóban demokrácia, alkotmányosság, jogállamiság az, ami az erőszak, a zavargás politikai környezetét adja. Teljesen függetlenül attól, hogy a mi favoritjaink birtokolják-e a végrehajtó/törvényhozó hatalmat vagy sem. Ezek a "liberálisok" (akár a populisták) általában persze csak akkor tartják demokratikusnak a demokráciát, jogállaminak a jogállamot, ha az övéik vannak hatalmon. Így aztán könnyen megvan az önfelmentés.
Ezek az önmagukat liberálisnak állító emberek/csoportok/pártok igazából nem liberálisok. Csak idézőjeles, csak állítólagos liberálisok. Mert egy igazi liberálisnak a jogállamhoz húz a szíve. Sosem a blokádolókhoz, hídfoglalókhoz, útelzárókhoz, téren sátorozókhoz, kődobálókhoz, gyújtogatókhoz. Az igazi liberális a következő választásokra gondol. Nem a pár órás/napos nyílt színi térnyerésre, a pünkösdi királyságra.
Ezek az állítólagos, idézőjeles liberálisok élcsapatként élik magukat. Állandóan az események irányításáról (=a hatalomról) álmodnak. Hasonlóan a populistákhoz, megvetik a tömeget, a népet, de azokkal ellentétben nem küzdenek meg annak kegyeiért. Döntse el ki-ki, melyik a rosszabb.
A nép megvetésétől nem teljesen függetlenül szemlátomást nehezükre esik feldolgozni az esetleges, de felettébb kellemetlen tényt, hogy magyarnak születtek. Naponta többször, színre-szóra ki is nyilvánítják, hogy ez egy valójában szégyellni való állapot. Meg hogy nem akarnak ilyen országban élni. Jobb helyeken bezzeg minden jobban van. Ott ilyesmi nem fordulhat elő, ami itt előfordul. De ha kiderül, hogy mégis, akkor szemrebbenés nélkül lapoznak tovább. Magyarország érdeke pedig valahogy mindig kimarad szempontjaik közül.
Ezek az idézőjeles liberálisok nem igazán szeretik a vitát. Csak lájkolgatják egymást, csak bólogatnak egymásra bőszen. Vitában hamar leolvad róluk a máz. Előbújik gyorsan az erőszakosság, az intolerancia, a minősítgetés, a denunciáló hajlandóság. Nem sokat adnak (akárcsak a populisták) a következetességre sem - ha egy érv éppen most kedvező előjelű, akkor elő vele, ha meg véletlenül ellenkező, akkor felejtsük.
A állítólagos "liberálisoknak" nem sok köze van bármiféle valódi liberalizmushoz. Hogyan is lehetne liberálisnak látni az erőszakos, élcsapat-, bolsevik tempót? Pártocskák, emberek. Nem is számíthat Magyarország népe tőlük semmi jóra. Értelmes liberális szóra például, nehéz ügyeiben.